A város szívében található Magyarország egyik jellegzetes klasszicista építménye, a Nagytemplom, amely Móricz Zsigmond szerint:
“két tömör tornyával, mint hortobágyi bika, szembenéz az idővel”.

Az író szavaiból kihallható dacosság tökéletesen egybecseng az épület történetével, mivel két alkalommal is – 1564-ben, majd 1802-ben – leégett. Harangját 1636-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől kapta, aki ágyúk ércanyagából két 60 mázsás harangot öntetett, majd az egyiket Debrecennek ajándékozta. Hangját 1802-ben veszítette el, miután hozzá nem értő kezek locsolása nyomán megrepedt.

A tervezés feladatával Péchy Mihály mérnökkari őrnagyot bízták meg, de mivel elképzelései meghaladták a lehetőségeket, Thaler József kamarai építész kezébe került a feladat, aki a régi alapok felhasználásában látott fantáziát. Az első istentiszteletre 1819-ben került sor.